Közben takarítok, megy a második mosás.
Most zenét sem kapcsoltam be, elvagyok a gondolataimmal, mert megint van min törni a fejemet.
Csütörtökön Belami hazaesett, beszélgettünk legalább két órán át, és már megint valami elb.szott szappanoperába csöppentem, vagy mi. Sajnos ennél többet nem mondhatok, mert ez Belamiról szól, nem rólam.
Tegnap mindenki elpályázott valamerre, ahogyan tervben volt.
Iszonyat kényelmesen elvoltam itthon, legalább két órán keresztül telefonáltunk egy nagyon kedves barátnőmmel (én őt annak számítom). Mondtam neki, hogy ennyi erővel beülhetett volna az autóba, és eljöhetett volna hozzám, még kávét is főztem volna neki, jobban járt volna. Na, majd legközelebb.
Egy másik nagyon kedvessel meg chaten nyomtuk, mert mindig kíváncsi vagyok a véleményére, eléggé egy rugóra jár az agyunk. Most meg aztán különösen meg vagyok zavarodva, jó volt kitárgyalni az aktuális történéseket.
Később biciklire pattantam, elintéztem pár dolgot, sőt turkálni is elmentem, de semmit nem vettem. Költségtakarékos út volt, nem mondom.
Este meg...
Enyém volt a számítógép, a tévé, volt, hogy egyszerre ment mindkettő.
Aztán elalvás előtt olvastam, mert nagyon jó könyveim is vannak, úgyhogy sikerült is ma egy óra körül elaludni.
Na, ezért aludtam olyan sokáig (tízig).
Azért várom már a vasárnapot, hogy szép lassan mindenki hazaszivárogjon, mert azért az az igazi.
Egy-két nap ajándék, de többtől már magányos lennék.
Milyen igaz ez az utolso mondatod!
VálaszTörlés