Loholok az életem után

Ez most egy nagyon jó hét munka szempontjából, mert dolgoztam hétfőn egy nappalt (7.30-19.30-ig), meg vasárnap is fogok, és ennyi.
Én csak a kedd-szerda-csütörtököt kértem szabadnak, hogy ott tudjak lenni az autósuliban az elméleti felkészítőkön, de így még jobb.

Autósuli.
Nagyon szeretem. Azt valahogy továbbra sem tudom elképzelni, hogy szívesen vezessek egy autót, de tanulni róla..., az más. Az esélyt mindenesetre megadom magamnak, hátha beleszeretek a sofőrködésbe.

Belami Magyarországon van, mert múlt vasárnap este hazahoztuk a reptérről, de hétfőn már megint úton volt, mert ezer a dolga (neki mindig annyi).
Azért azt még sikerült egyeztetni vele, hogy pénteken tartjuk az elmaradt szülinapját, mert szombaton már Erdélybe megy Széphajúval, meg a családjával (mondom, hogy ezer a dolga).

Kismacsó "dolgozni" kezdett az egyik helyi múzeumban, esténként meg 17-20 óráig velem üldögél az oktatáson, meg az edzések, a bulikázásokra nem nagyon van most idő.

Itthon minden áll, már ami a fiúk szobájának rendezésével kapcsolatos, mert egyik részről próbálok minél több időt a tesztekkel tölteni (teszttöltéssel töltöm az időt 😃), másik részről meg egyedül kevés is vagyok ehhez, de mire Charlie hazaér, én megyek a suliba, vagy épp dolgozni.

Nyaralás.
Ez most érzékeny téma közöttünk Charlieval, hétfőn jól össze is vesztünk miatta.
Belami szerint ez azért van, mert a komfortzónánkból készülünk kilépni (az öreg autónkkal, külföldre, öten), és ettől vagyunk frusztráltak.
Na jó, de hétfő óta nem beszéltünk erről, és bő két hét múlva meg mennénk, azért jó lenne már tisztázni a dolgokat.
Kicsit kezd szétszaladni minden, igazán semminek nem látom a végét, csak loholok az események után.

Aztán volt olyan is, hogy pár hete, mikor nagyon rossz passzban voltam az új munkahely miatt, megint megkeresett a volt főnököm (ahol tíz évet dolgoztam), hogy menjek vissza oda dolgozni (erről írtam itt ), és én nem mondtam konkrét nemet, mert egy kiskaput nyitva hagytam azért.
Na, ő a héten felbukkant megint, hogy "azonnaldöntsdelmostvagysoha", úgyhogy becsuktam a kiskaput, mert megírtam neki, hogy nem megyek vissza.
Ettől még vannak problémáim a munkámmal kapcsolatosan, de most a prioritás megváltozott, az idén már nincs napirenden ez a pont. Majd. Jövőre.