2017. május 27., szombat

Folytatom

Aztán csak gondolkoztam, és gondolkoztam.
Számba vettem mindkét megoldás összes előnyét és hátrányát, beszéltem, leveleztem emberekkel, akiknek a véleménye számít. Gyakorlatilag minden, de minden arra mutatott, hogy ezt el kell vállalni.

Pénteken úgy ébredtem fel, hogy igent fogok mondani.
És ha mégsem engem választanak majd, akkor annak is úgy kell történnie, semmi gond.
Elég nehezen jutottam el addig, hogy ezt meg is tudjam telefonálni, mert egész álló nap nem tudtam egyedül maradni öt percre. Végül akkor vettem elő a telefonom, mikor épp ballagtam a kórház folyosóján egy gyerekért, mert sem előtte, de utána se láttam esélyét, hogy nem fog valaki lógni a nyakamon.
Szóval igent mondtam, és kedden este kapok majd választ, hogy felmondjak, vagy maradjak szépen a fenekemen, és kifussam még magamból azt, amit lehet. Mondjuk nem fog sokáig tartani, ebben biztos vagyok.

Picit megnyugodtam, hogy okos döntést hoztam.
Ha én most ebből visszatáncoltam volna, ide többé az életben nem pályázhattam volna, és azt bántam volna nagyon.
Így viszont, ha ők mondanak nekem nemet, akkor számíthatok rá, hogy keresni fognak egy újabb lehetőségnél, mert szerintem nem "szerepeltem" rosszul.

Ha pedig engem választanak...
Akkor nagyon-nagyon, rettenetesen kellemetlen napok elé nézek, és utána meg újra egy csomó új embert és dolgot kell megszoknom. Picit elegem van már ebből, de reménykedek, hogy lesz végre megint egy kis nyugtom, még ha nem is tíz évre.

Majdnem napra pontosan egy éve mondtam fel az előző helyemen, ahol tíz hosszú évet töltöttem el.
Álmomban sem gondoltam, hogy egy éven belül három helyen is megfordulok, és épp megint kavarászok.
Komolyan mondom, kezdek munkahelyszédelgő lenni, pedig pont nagyon rühellem a változásokat.

Nem is tudom mire kérjelek benneteket, hogy melyik megoldásnak szurkoljatok. Talán az a legjobb, ha annak drukkoltok, hogy az történjen, ami hosszú távon a legjobb nekem. Jó? Köszönöm!

14 megjegyzés:

  1. Oksa, mindenképpen a hosszútávú legjobbnak drukkolok (de azért zárójelben és titkon az újnak, ha szabad ilyet :))...

    VálaszTörlés
  2. Azt gondolom a szíved méllyén valamelyiket,ha csak egy picivel is,de jobban szeretnéd.
    Na!Hát én annak szurkolok.;D

    VálaszTörlés
  3. Becsülöm a bátorságodat és kitartást kívánok az elkövetkező napokra, talán a várakozás a legnehezebb,aztán ha kiderül,hogy miként döntöttek,akkor csak előre:-)!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azért félek attól is, hogy már tudom. Nyűgös vagyok. :-(
      És köszönöm! ;-)

      Törlés
  4. Az ilyen döntéseknél soha sem szabad visszanézni, megrágtad, döntöttél, biztos jól. Utána meg a sors eldönti hogy melyik út lesz. Hajrá.

    VálaszTörlés
  5. megy a drukk ;)
    úgy legyen, hogy neked a legjobb legyen :)

    VálaszTörlés
  6. Kedves Lulu,évek óta olvaslak,sosem szoktam kommentelni,most megteszem😊Először is gratulálok a fantasztikus Családodhoz!!!
    Másodszor...menj,és válts...Én 10 évet húztam le a gyerekvédelem "gyűjtőjében",annak is az egyik befogadó otthonába...Nehezen váltottam,amikor megtettem,átkerültem egy ugyan állami fenntartású,de más fenntartójú lakásotthonba...Ég és föld...A gyerekek itt is iskolába járnak és dolgozni,nyaranta táborokba...Amennyire mások a gyerekek,annyira a kollégák is.Nyugalom van,béke és szeretet.Szivesen jönnek dolgozni,jókedvűen,és szeretik a srácokat...akik viszont szeretnek minket!!!Sok sikert Neked!!!Irj sokat 😉

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! <3 Rengeteget jelent nekem a hozzászólásod, mert erősít abban, hogy mi a helyes döntés.

      Törlés
  7. Válaszok
    1. De drága vagy! Nem ám, hogy húzom az agyatokat, hanem én is csak ma kaptam választ a kedd helyett. Rögtön jövök egy poszttal. ;-)

      Törlés