2017. október 21., szombat

Gyorsjelentés

Gyorsan írok pár sort, míg elkészítem, majd megiszom az őszibarackos teámat, mert ki tudja utána mikor lesz megint időm.

Jelen pillanatban épp egyedül vagyok itthon, a fiúk délután mentek el az apjukhoz, Charlie meg suliban volt, utána meg Pestre ment meccset nézni.
Én két napot vagyok most itthon, előtte kettőt dolgoztam, meg kedden teameztem, és holnap, meg utána is be vagyok osztva.
Hát igen, annyira nem jó, hogy mikor Charlie pont itthon lesz, akkor én meg nem. Csak az vigasztal, hogy hétfő után négy nap újra szabad leszek.

Az elmúlt két napban én meg nem álltam, takarítottam, bevásároltam, főztem, mostam.
Közben azért volt időm olvasni, és ma a fiúkkal is jót beszélgettem, mielőtt elmentek.

Apropó olvasás!
Kondor Vilmostól olvasom a Budapest Noir-t, és nekem nagyon tetszik.
Nem is annyira a bűnügyi szál, mint inkább a régi Budapest megjelenítése, szinte látom magam előtt.
Igazából úgy került a látóterembe, hogy filmet csináltak belőle, ami novemberben jelenik meg.
Nekem nagyon tetszett a Mágnás Elzáról szóló film, valami hasonló bravúrban reménykedek. Lehet, hogy először a filmet kellett volna megnéznem, hogy ne legyenek elvárásaim, de már mindegy, majd lesz valahogy.

Ma turkálni is voltam, megcsíptem egy újabb hordozós táskát, amiben váltás ruhát, kaját, ilyesmit tudok szállítani a munkába. (Amíg meg nem jön a hátizsákom 😉)
Már kimosva, az öblítőmtől illatozva várja, hogy holnap vigyem magammal.




Úgy érzem továbbra is minden rendben van bennem, körülöttem, nem vagyok hajlandó attól félni, hogy baj lesz abból, hogy ezt így kimondom, leírom.
Azt is hiszem, hogyha majd visszatekintek az életemre egyszer soká, akkor ez az időszak lesz az egyik "bezzeg", és remélem lesz még ilyen rengeteg. Legyen így!

2017. október 15., vasárnap

Hétvégés poszt

A péntek egy nagyon szuper nap volt.

Végre kicsíphettem magam a kávézós találkozó, meg a színház miatt.
Mostanában már kezdtem unni, hogy a szabadidőcipő, meg a kényelmes, sportos ruhák lassan hozzám nőnek, és azt is elfelejtem, hogy vannak azért csinos ruháim is.
Ennek jegyében szép piros manikűrt csináltam, meg egy lightos sminket erőteljesebb színű rúzzsal, a fekete nadrág & blúz együtteshez. Ehhez minden kiegészítőm vörös volt, mint a körmöm (fülbevaló, nyaklánc, sál és a kabátom).
Elővettem a bokacsizmámat is, ami emel rajtam pár centit. Ez az, nagyon kényelmes:





A kávézás jól sikerült, végül színház előtt még haza is jöttem, pedig úgy készültem, hogy a kávéházból egyből a színházba megyek.

A színházi bérletünk első előadása a Csárdáskirálynő volt, amitől picit tartottam, mert nem annyira csípem az operettet, de nagyon kellemes csalódás volt, rendkívül jól szórakoztunk. (Annyira, hogy szombaton, de még ma is énekelgettük Charlieval az ismert dalokat, meg a youtuben is ezt hallgattuk.)
Aztán ettünk egy mcdonalds-os menüt, mert ez már hagyomány nálunk: a jó kis kultúrálódás után tömni némi szemetet is magunkba.

Szombaton keresztlányozás, ma meg csak úgy voltunk.
Glamourozni nem állt szándékunkban, de elromlott az elektromos fogkefénk, meg Charlie szakállnyírója sem volt az igazi, úgyhogy elmentünk a Média Markt-ba, mert oda a neten kinyomtatott kupon is jó volt (csesztem újságot venni).

Beszéltem Belamival, aki még a konferencián van Szerbiában, jól érzi magát... Nagyon is.
Úgy tűnik tetszenek neki a szláv arcú lányok, Oroszországban is bukott rájuk, meg azóta is. Úgy tűnik neki ez a gyengéje.
Azt mondja, hogy rengeteg a meleg fiú a konferencia résztvevői között, gyakorlatilag rajta kívül két-három hetero srác van, meg húsz homoszexuális. A többiek meg lányok, összesen hatvanan vannak.
Szerencsére jól vette, hogy rákérdeztek nála, hogy neki mi az irányultsága, s miután ezt tisztázták, tök jól elbandáztak egymással. (Belami nem homofób, de nem annyira természetes ez neki, mint például nekem).

Most pedig megnézek valami filmet még, mert reggel a kozmetikusnál kezdek, és egyéb dolgokat is terveztem hétfőre. A jövő hétre. 😉


2017. október 11., szerda

Jó hír, hogy nincs hír

Borzasztóan gyorsan telik az idő, most minden olyan jó nekem, ezzel együtt semmi különös nem történik.

Majdnem három hétig nem voltam beosztva, a munkahellyel kb. kétszer kerültem kapcsolatba ezen idő alatt, szóval ez felért egy hosszabb szabival. Jó volt nagyon, kisimultam rendesen.
Ma a második éjszakát viszem, de a héten megint nem jövök többet.
Majd október végén lesz húzósabb, most épp nem bánom.

A gyerekek tegnap tök őszintén mondták, hogy ezer éve nem láttak, és már nem tudták mi van velem, mikor leszek végre beosztva. Nem mondom, jó ilyeneket hallani.
Ma meg beszélgetős kedvükben voltak, beültek a nevelői szobába, és a nyári emlékeket idézgették, nagyon aranyosak voltak. Alig bírtam takarodót fújni, de nem azért mert szemtelenek voltak, hanem mert én éreztem jól magam közöttük, és nem volt kedvem megtörni az idillt. (Nem mindig ilyen tündérbogarak ám.) Végül húsz percet húztunk rá, annyira nem is voltunk rendetlenek.

Olyan jóságok is vannak, hogy Belami holnap konferenciára megy külföldre, ráadásul annak a szervezetnek a helyi vezetője lett, amely égisze alatt előadásokat tartott középiskolákban több témában. Kapott irodát, jó sok munkát a nyakába, de ez pont jókor jött, mert a magánéletében változás történt: szingli lett. Ne is kérdezzétek, nincsenek együtt Széphajúval, nekem is fel kell még dolgozni.
Cserébe sokat van most otthon velünk, rengeteget beszélgetek vele, szóval minden rosszban van valami jó.
Természetesen csinálja az orvosi egyetem ötödik évét, jajistenemafiamdoktorleszhamarosan!!!'.
Kismacsó meg roadshow-zik a tavalyi tanév vállalkozós versenyével, felkérték, hogy népszerűsítse a versenyt, amit az idei évre is kiírnak. Kap érte pénzt, de azt mondta, hogy ingyen is megcsinálná, mert imád kiállni közönség elé, és elmondani az élményeit. Mondjuk ez nekem ufó információ, mert mindig azt hittem, hogy Kismacsó nem az a szereplős típus, erre kiderül, hogy mindkét fiam az.

Aztán Charlieval megrendeltük végre az ebayről a hátizsákot, jövő hétfőre foglaltam magamnak időpontot kozmetikushoz, mert mindent magamnak nem tudok megcsinálni. Főleg a tisztítást az arcom oldalsó részén, ugyanis azt nem látom rendesen. Szóval egy kozmetikus is rászorul időnkét egy kozmetikusra.

Ma összejött egy égből pottyant kávézás munka előtt, és pénteken is megyek egyre. Egyszerűen imádom a pletykákat, főleg a régi munkahelyemről, no meg a társaságot és a kávét is.

Azért kezd nem helytálló lenni a fenti cím, mert azért vannak itt hírek mégis. 😉
  

2017. október 5., csütörtök

Tegnap

A héten még mindig nem vagyok beosztva egy napra sem, úgyhogy bevállaltam csak úgy, hogy szerdán elmegyek egy csapat fiatallal és felnőttel megnézni a pesti központot, meg a HVG Állásbörzét.
Tetszik, hogy a mostani munkahelyemen valóban foglalkoznak a fiatal felnőttek további boldogulásával, mutatnak nekik lehetőségeket.
Két autóval mentünk, aztán egy rövid megbeszélés után kettévált a csapat, az egyik azonnal indult a kiállításra (fiatalok), én a munkatársakkal a központunkba tartottam.
Nagyon aranyosak voltak bent, mindenki bemutatkozott, elmondta, hogy mit csinál pontosan, kérdezgettek ők is.
Sok a fiatal, látszik rajtuk a lendület, és egy egészen más hozzáállás a munkához, mint amit megszoktam. Szerintem már az én fiaim is ilyenek lesznek. Változik a világ, és ők már az a generáció, akik ebben nőnek fel. Jó lesz ez.

Utána HVG Állásbörze.
Sajnos a tervezetthez képest jó két óra csúszással értünk oda, és én már agyilag több új információt, nem nagyon tudtam befogadni. Tekeregtünk ott a kollégákkal (az egyik autó a fiatalokkal már hazament közben), de úgy láttam, hogy nem vagyok egyedül a nyomorommal, úgyhogy nemsokára mi is megindultunk haza.
Sajnáltam, mert biztosan tök érdekes volt a rendezvény, de nem szabad rászervezni mást. Na, majd legközelebb.

Összességében én csapatépítőnek is éreztem a kirándulást, mert elég sokat beszélgettünk egymással, és néha egészen mély dolgokról. Nem bántam meg, hogy elmentem.

2017. október 2., hétfő

Sütőtök mánia

Tegnap is sütöttem tököt, és szerencsére nem fogyott el mind, úgyhogy ezt a receptet ma kipróbáltam. Nagyon finom.




Az már csak hab volt a tortán, hogy Charlie ma meghozta a házi sajtjainkat, amit még a múlt héten rendelt meg.




Így most ezek egyikéből reszeltem a tésztára. Mennyei!!! Sajt nélkül nem élet az élet. 😉



2017. szeptember 30., szombat

Lefőtt a kávé

Szó szerint.




Közben takarítok, megy a második mosás.
Most zenét sem kapcsoltam be, elvagyok a gondolataimmal, mert megint van min törni a fejemet.
Csütörtökön Belami hazaesett, beszélgettünk legalább két órán át, és már megint valami elb.szott szappanoperába csöppentem, vagy mi. Sajnos ennél többet nem mondhatok, mert ez Belamiról szól, nem rólam.

Tegnap mindenki elpályázott valamerre, ahogyan tervben volt.
Iszonyat kényelmesen elvoltam itthon, legalább két órán keresztül telefonáltunk egy nagyon kedves barátnőmmel (én őt annak számítom). Mondtam neki, hogy ennyi erővel beülhetett volna az autóba, és eljöhetett volna hozzám, még kávét is főztem volna neki, jobban járt volna. Na, majd legközelebb.
Egy másik nagyon kedvessel meg chaten nyomtuk, mert mindig kíváncsi vagyok a véleményére, eléggé egy rugóra jár az agyunk. Most meg aztán különösen meg vagyok zavarodva, jó volt kitárgyalni az aktuális történéseket.

Később biciklire pattantam, elintéztem pár dolgot, sőt turkálni is elmentem, de semmit nem vettem. Költségtakarékos út volt, nem mondom.

Este meg...
Enyém volt a számítógép, a tévé, volt, hogy egyszerre ment mindkettő.
Aztán elalvás előtt olvastam, mert nagyon jó könyveim is vannak, úgyhogy sikerült is ma egy óra körül elaludni.
Na, ezért aludtam olyan sokáig (tízig).

Azért várom már a vasárnapot, hogy szép lassan mindenki hazaszivárogjon, mert azért az az igazi.
Egy-két nap ajándék, de többtől már magányos lennék.   

2017. szeptember 28., csütörtök

Tegnap, meg ma

Tegnap jó volt a vacsorával egybekötött stand-up est, pedig igazából ez nem az én műfajom, ettől függetlenül szeretek új dolgokat kipróbálni. Nyilván az is segített, hogy vacsi után kértem egy kis száraz rosét.




Ma Zozó nap lesz, én -ugye- itthon vagyok, Charlie kivesz egy fél napot, úgyhogy elmegyünk anyósomhoz egy talira a keresztlányunkkal.

Péntek, szombat és vasárnap Charlie horgászni megy valahová messze, ott is alszanak.
Belami kirándul a haverjaival, Kismacsó az apjával elutazik.
Sokáig gondolkodtam, hogy valami programot kellene nekem is szervezni, de egyszerűen semmi olyasmi nem jut eszembe, amihez kedvem lenne. Azt hiszem, azt fogom csinálni, amihez a legjobban értek (Charlie szerint): magammal foglalkozok. Ez lehet nem hangzik túl jól, de én tényleg nagyon jól elvagyok magamban, sőt igénylem az egyedüllétet. Mostanában teljesen jó egyensúlyban van az énidőm, meg a társasági lét, ki is vagyok simulva.
Na, megyek a dolgomra.

2017. szeptember 27., szerda

Az unalom ki van zárva

Tegnap voltam bent a központban (munkahelyé) a második orientációs megbeszélésen, és valamiért nagyon jól éreztem magam utána.
Nem tudom, talán az dobott meg, hogy kaptam kapaszkodókat (jobb későn, mint soha), meg az általam nagyon kedvelt vezető megerősített egy csomó dologban, amit én is érzékeltem, meg tapasztaltam, de magamnak sem akartam beismerni. Borzasztó felszabadító érzés, mikor tudatosítják benned, hogy nem vagy egyedül.
Biztosan az sem elhanyagolható, hogy egy kósza pillanatra megláttam az októberi beosztásomat, és hááát..., nem fogom szétdolgozni magam. 😉
Figyelembe vették a kéréseimet is, mert hatodikán színházba megyünk, meg utána napot is kértem, hogy a színházazás után ne kelljen mennem.
Ha jól emlékszem az a hétvégém teljesen szabad, még a vasárnap is.
Ma mondtam is Charlienak ebéd közben, hogy mégiscsak jó ez a munkahely, valahogy a fejemben kell(ene) rendet raknom, mert jó dolgomban már nem tudom min nyavalyogjak.

Aztán végre rávettem magam az itthoni tornára.
Egyszerűen lusta dög vagyok, mert más mentségem nincs. Lassan egy egész hete itthon lazsálok (a keddi szeánszt kivéve), szóval a "nincs időm" magyarázat kilőve.
Ma vettem egy nagy levegőt, kiválasztottam egy lightosabb Béres Alexandra videót, és megcsináltam. A végén remegett az összes izom a combomban, és nem azért, mert annyira megerőltető volt, hanem mert ennyire vagyok leépülve. És még csodálkozok, hogy fáj a derekam. Olyan hülye vagyok.

Még pedikűrözni szeretnék egyet valami film közben, mert utána elmegyünk bevásárolni Charlieval, majd stand-up estre megyünk. Az unalom ki van zárva.   

Táska, mi más?

Az úgy van, hogy rengeteg a táskám, de igazán csak keveset használok.
Nem tudom ki hogy van vele, de én elég sok cuccal járok, szóval a kézitáskám mellett többnyire egy másik valami is van velem kajának, esernyőnek, pulcsinak, esetleg Mininek. Nyilván ez nem a "boltba leugrok" felszerelés, hanem mikor dolgozni megyek, vagy elutazok egy napra, ilyesmikre gondolok.
A mostani munkám miatt főleg sok holmival közlekedek, mert mindig van velem dolgozós póló, többnyire nadrág és papucs is (mondjuk lehetne már egy benti papucsom, ami fixen ott van, de még hazahordom mindig).
Sokszor (főleg éjszakára) Minit is viszem, aminek van külön táskája, de ha rendesen fel van töltve, akkor bele tudom gyömöszölni a plusz táskába, nem kell hárommal nyomulni.
Egy ideje azon gondolkodom, hogy kell nekem egy olyan hátizsák, amit kézben is tudok vinni, ha ahhoz van kedvem. Ilyet nézegettem az ebayen:




Nekem a sárga, a piros és a rózsaszín jön be. Nektek?

Aztán tegnap beugrottam a Hervisbe, és láttam ilyet (hátizsáknak is lehet használni ezt is):






Ebben ráadásul van laptop tartó rész is, és várni sem kell(ene) rá.
Ami nem tetszik, az a fül anyaga, szerintem hamar tönkre fog menni, és elég drága is ahhoz, hogy "szatyor" legyen.
Ha valaki látott ilyesmit valahol nem túl drágán, akkor ne tartsa magában, írja meg! Köszi!